Sziasztok srácok! Elmondhatatlanul és leírhatatlanul sajnáljuk és szégyeljük a dolgokat. Tudjuk nagyon jól,hogy hónapok óta egy részt sem írtunk a blogba,és,hogy ennyi erővel el sem kellett volna kezdenünk. De se ihlet,se idő,se érdekeltség sem volt iránta. Őszintén sajnáljuk a dolgokat,és készülök megírni az utolsó és mindent eldöntő részt. Sajnáljuk,hogy abba kell hagyjuk a blogot,mert nagon szerrettem írni. Az igazságot megvallva,ez volt életünk első blogja amit mi saját magunk írtunk és vezettünk,és nem csak olvastunk,sé habár nem mindenféle képpen,de a lelkem és szívem szerint magunkhoz mérten megtettünk mindent a blogért,bele adtunk apait-anyait,csak azért,hogy nektek jobb legyen akárhányszor csak megnyitottátok a blogot! Nagyon-nagyon,és elmondhatatlanul köszönjük a lélekbeli támogatást,azt,hogy ha csak megnyitottátok,de akkoris beleolvastatok a blogba,azt ha kommenteltetek,vagy csak épp véleményt nyílvánítottatok. Az igazságot megvallva nagyon sok rossz és gyülölködő vélemént kaptunk,hogy milyen pardon 'szar' a blogunk,és még a kinézetre is megkaptuk,hogy vakok vagyunk meg ilyenek. Már nem azért ,de szerintem (M*) vélemént nem kértünk azoktól a szeméyektől,és lehetet volna ezt kicsit visszafogottabul is megfogalmazni,de tartja a mondás: "Nincs baj,amíg van ki szeret és melletted áll!" Köszönjük szépen mindazoknak akik kedves,és bátorító szavakkal fordultak hozzánk,köszönjük mindazoknak akik mellettük álltak,hisz csak miattatok csináltuk ezt az egészet. !:) So big love! Thanks,
Mónika&Szandi xx